Magányos páros életben élni és mégis sexelni a másikkal….. Ismered a helyzetet? Miért van ez? 

Együtt élnek, talán már nehezen viselik egymást. Nem mennek szét mert félnek a magánytól. (gyerek – vagyon még összetartó lehet – de ez csak kifogás és okoskodás )  Tán még félre is lépnek. De mégis néha vagy többször, sexelnek egymással? Hogy van ez? Hogy tudod megtenni, hogy sexelj valakivel, akit egész áldott nap kerülsz, kritizálsz, sőt még talán külön is alszol – de azért van sex… 

Talán azt hiszed, hogy a házirendbe ez is benne van? 

Néha megteszem: 

– kiviszem a szemetet

– bevásárolok

– gyereket elhozom  a bulból

– együtt elmegyünk a családhoz

– főzök vacsorát

– odatartom a fenekem, hogy amikor kedve van, akkor gyorsan túl legyünk a dugáson. 

vagy igy:

ha kívánom a sexet, szétteszem a lábam, hogy megdughasson, hogy csillapodjon a vágyam. 

– kimosok

– kivasalok

– locsolom a virágokat. 

Ez az állatias ösztön? Kéznél van és majd használom amire való? 

Voltam olyan viszonyban, amikor nem tudtam megtenni, hogy kilépjek belőle, de nem tudtam vele sexelni. Minden este degeszre ettem magam, hogy fáradt legyek és hivatkozzak a fáradtság érzésére. Amikor láttam, hogy a sex hiánya miatt kattant lesz, akkor talán volt valami, de biztos hánytam magamtól. Jól felhízlaltam magam. Majd amikor megtudtam tenni a lépést a szakításhoz, 2 hét alatt leadtam minden plusz kilót. Utána úgy éreztem, hogy nőként belebuktam a viszonyba, de emberként végre újra kapok levegőt. 

Még mindig az önálló időszak folytatása zajlik és nem feküdnék le olyan emberrel, akivel csak valamilyen érdek vezérelt gondolat miatt teszem meg. Sőt 2024-re a terv, hogy  ha nincs társam de kívánom a sexet, akkor se nyúljak vissza régi kapcsolatokhoz.  

Miért jobb egy régit elővenni, mint egy újjal próbálkozni? Mert az előző már elérte azt nálam, amit egy új több hónap után tud? Nincs  kedvem kiismerni az ismeretlent, hagyni, hogy zongorázzon a testemen, jó amikor mind a két fél tudja, hogy hol van az a pont, amit ilyenkor be kell indítani. 

De elég volt. Ha vége, akkor igy ís vége. Nem kell több mellékkapu. Miért érdemelnék egy jobbat, ha manipulálható vagyok?! 

Igy egyelőre elfoglalom magam és marad ami most van. Na nem kell megmenteni és kisegíteni. 🙂 Azt hiszem, ha vágynék a sexre, akkor magam is csábító tudnék lenni és hagyni, hogy vigyen előre a felfedezés és hagyni, hogy szeressenek. 

Most nem kardinális. De biztos jön az, akire ránézek és magától lecsúszik a bugyim. 🙂 

Viszont többet nem leszek a játékszere egyetlen egy embernek se, akivel csak azért vagyunk együtt, hogy ne legyünk egyedül. 

Sok vezető személyiséget ismerek, akik nagy embereknek hiszik magukat, de ha odaállnék a feleségük elé, hogy tudod, hogy tudom, hogy a férjed többször félrelépett, akkor zavarba jönnének. Na nem azért, mert az asszony elhagyja. Az asszonyt már igazából szívből biztos nem szereti, hanem az imázs fenntartása miatt. Kifelé tartani kell a látszat egyensúlyát. De legyen, ők hánynak remélem maguktól és nem én tőlük, csak aztán megy az utcán az illető, kivert mellkassal és a pénz és a hatalom szerinte elég a gyónásra. Leteszi a gyónási pénzt. 🙂 

De van olyan is, aki megöregszik és megunja és szépen elédegél az asszonnyal. Ő nem jár fére. Ő tisztességes. Dehogy az, csak lusta és béna már és unja a próbálkozást. De attól nem jobb ember. Hagyjuk már. 🙂 

Volt egy film, fogalmam sincs, hogy mi, de volt egy jelenet benne, amikor a rendőrnő bemegy egy kocsmába, kér egy sőrt, kinéz egy férfit magának. Odamegy a férfihoz, szájoncsókolja és vagy a wc-ben vagy lakáson (már nem emlékszem), a következő jelenetben sexelnek. Mindenki belead apait-anyait és többet nem látják egymást. 

Ez inkább, mint a társas magányban egy levert farokkal  (először csúnyábnak neveztem. 🙂 ) játszani.