Drága Olvasó!

Hányszor merted magad ennyire pőrén felvállani magad? Oldalt fekve és még akár elegánsan egy pohár borral kezedben? 

Nem vagyunk tökéletesek. Takarjuk amire azt gondoljuk, hogy lehetne másképp. De drága olvasó – csak szexelsz, szerelmeskedsz, nem kifutóra készülsz. Persze, ne légy büdös közben és szőrös és taszító, de nem a felesleg az átalakult test fogja visszatartani a másikat.  Amikor az ember jóban van önmagával, az az egoista embernek felháborító, a szenvedő alaknak félelmet okoz.  

Tapasztaltam olyat, hogy az egoista, aki úgy látszódik, hogy ő rendben van, (úgy nyilatkozik és viselkedik) – mégis, amikor azt adod neki, ami jár egy ilyennek,  (naturális szexet) –  kiborul. Finoman, elegánsan, az összes csavarral ami a sexuális tudást átadja. , de érzékelteted, hogy ennyit kapsz belőlem semmi többet – akkor nem érti. Érte a nők döglenek. Majd ír – kitörli – letilt- aztán mindenhonnan letilt – aztán véletlen ír – és ez megy körbe, amig a másik fél el nem küldi és ráhagyja. A szarvai letörtek, magabiztossága megrogyott és ez mind azért, mert az irányitani kivánt személy, nem vállalta fel ezt. Nem ment bele, de használta a másikat arra amire való.  Szenved az élettől, magától és attól, hogy az életben ki kell mondani a másik felé olyan dolgokat, amik emberiek és a vad színház, a teátrális részt pedig dobja a kukába.  Le kellene vetkőznie a szerepét. De mire talán eljutna, már csalódtak benne. 

Aki akar, az úgy akar, ahogy vagyunk, ahogy felizgattuk. Vedd le mindened, vegyél magadhoz egy pohár finomat és örülj a világnak!