Jó Reggelt Drága Olvasók!

Mindenkinek rendben volt a tegnapi nap, a péntek 13?

Figyeljetek csak!

Nem reagáltatok a versre oly mértékben, mint számítottam rá. Nem baj, félős egy népség az interadta nép.

De azért, hogy felvillanyozzalak Titeket, szeretnék ajánlani egy könyvet!

Szerző: Agnes Gabriel

Címe: Köszönöm, Monsieur Dior!

Persze, hogy a Dior divatházról szól, de nem egy történelmet bemutató könyv, hanem egy regény. Letehetetlen!

Édes rész van benne, amit most megosztanék Veletek, mert azt gondolom, hogy a Vonzerő társadalom fontos témája az önelfogadás.

” Gyorsan kibontakozott a férfi öleléséből, és felsieettt a lépcsőn. Menekült a saját zavaros érzései elől, amelyek hirtelen megrohanták. A háta mögül hallotta Jean-Luc méltatlankodását, mert goronbán faképnél hagyta, de nem vett tudomást róla.

A lakásba érve megkönnyebbült, mert nem kellett próbára tenni állhatatosságát. A tükrös szekrény elé állt, fiatal nőt látott feltűzött, rézvörös hajjal és egyenletes arcvonásokkal. A világoskék, keskeny derekú ruhában, amelynek bő, libbenő a szoknyarésze, még törékenyebbnek és fiatalabbnak tűnt, mint amilyen volt.

Egészen lassan kigombolta a ruhát, és előbb abból bújt ki, aztán a bő tüll alsószoknyából, levette a cipőjét és a harisnyáját, és minden mozdulatát figyelmesen követte a tükörben. A fiús testét ő soha nem préselte volna fűzőbe vagy deréktartóba, mint a nők az alakjuktól függyetlenül a nyugati világban szinte mindenütt. Neki szüksége volt arra az érzésre, hogy szabadon mozoghat és lélegezhet anélkül, hogy kapcsok vagy zsinórok korlátozzák.

Egy ideig így állt a tükör előtt, míg végül az alsóingből és a bugyogóból is kibújt. Felemelte a karját, a tarkóján összekulcsolta a kezét, és finoman meglengette a csípőjét.

Aztán rámosolyodott a tükörképére.

Elolvasod?