Bárexpert helye egy pincehelyiség, amely berendezve kellemes, barátságos hangulatot áraszt. Meleg barna szín jellemzi a helyet egy nagyszerű kanapéval a közepén. Ezt a hangulatot akkor éreztem, amikor legelső találkozásunk alkalmával beléptem. Most más fogadott, mert beázott a helyiség és éppen festették, rendezték és ebből adódóan egy felborított előtér fogadott mindenkit. Zoli nagyon nagy igyekezettel takarítgatott, rendezgetett, hogy ne erre emlékezzen, aki ide betér. Zolinak és a kisebb helyiségnek, ahol a tanfolyam volt, kellett a kettőnek nyújtania mindazt, amit alapjában a hely maga tudott fénykorában. Tetszik, hogy Zoli pozitívan fogja fel a rendetlenséget, hisz rögtön akadt egy jó ötlete a festés kapcsán. Az egyik falat máris más színűre, rikító narancssárgára gondolta újrafesteni. Én javasoltam, egy brutál arcot oda vagy egy fiú-lányt egymásnak háttal, kik fogják egymás kezét és közben valamilyen arcot vágnak, de Zolinak ez már sok.

Belső helyiség, ahol a tanfolyam zajlott, elegáns barna és barna árnyalataival volt kifestve és egy nagyszerű kávés csésze van a falra festve. Elegáns és komoly a hangulata a helynek. Érezni rajta, hogy aki itt dolgozik, az komolyan gondol mindent, amit mond, vagy tesz. Négy emberrel szót érteni és érezni, hogy milyen típusú emberek és mit lehet szavakban náluk megengedni, azt a Zolinak kellett kitalálni, mert a hely a laza stílust nem árasztotta. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz a társaságot bevonni a közreműködésbe, de NEM. Zoli nyílt, laza és szakmailag alátámasztott tudása, viselkedése, kisugárzása nagyon jól hozta a kellemes nyitott beszélgetést magával és a hely mégis megtartotta a komolyságát annyival, hogy mindenki tudott viselkedni, senki nem szállt el, volt sok vagy túlzó.

Mi félkör alakban ültünk Zolival szemben, hallgattunk és ámultunk és elhasznált jelzővel élve, mondhatni gyermeki kíváncsisággal lógtunk szavain. Amikor az ember a szenvedélyének, hobbijának hódol, akkor nagyon megváltozik. Vagyis mondhatni, hogy ilyenkor önmaga. Ezért is mondják, hogy az lenne a legjobb, ha mindenki azért kapna fizetést, amit szeret csinálni, mert akkor mindent a legjobb tudása szerint valósít meg. Hisz azért szeretünk valamit csinálni szabadidőnkben, mert azt nagyon magunkénak érezzük, érdekel, feltölt, kikapcsol és az idő ilyenkor repül. Mi is azért voltunk ott, mert érdekelt minket a téma, kíváncsiak voltunk, milyen is egy barista tanfolyam. Fel sem merült senkiben, hogy buta kérdést tesz fel, hogy ne merjen megszólalni, mert az nem odaillő vagy telefonáljon, vagy bármi olyan dolgot tegyen, ami egy pótcselekvés. Mindenki ott volt, a jelenben. Nem foglalkoztunk a gyerekeinkkel, az ebéddel, a telefoncsörgéssel, hogy éhesek vagyunk vagy bármivel, csak ott és az a pillanat volt a fontos és az, hogy minden eljusson hozzánk, amit hallunk és az meg is maradjon.

Hiányoltam valamit? Először azt gondoltam, hogy egy lágy zene még jobban elvinne a kávé hangulatába, de ez már inkább kötekedés vagy non plus ultra mintsem hiányosság. Zene ide, zene oda a kávé mindennél jobban élénkít. Még akkor is, ha csak beszélünk róla.