Drága Olvasóink!

Éva már megint a szinpad fergetes részvevője volt hétvégén, míg én Hamlettet olvastam. Na jó, ez ennyire nem igaz, de sokkal földhözragadtabb életemet éltem hétvégén. Fiam fotós, opertőr- zseni ezek összefogásában és azon a koncerten voltam, ahol Ő dolgozott. VIP vendég lehettem Aztán készre súroltam a lakást és éltem mély beszélgetős életet a lányommal. Ezek között mi volt, az kis semmiség Éva zubogásához. Az a film jut Éváról eszembe, amelyben egy amerikai irőnő Toszkánában vesz egy házat, mert a leszbikus szerelmes pár barátnője szét megy a szerelmével és a jegyet odaadja neki, hogy kapcsolódjon ki. Egy “egynemű párokkal” megtelt utazáson vesz részt eme gyönyörű helyen és itt talál rá a házra, amely az életét aztán végig fogja kisérni. Rájöttem: Napsütötte Toszkána! Azt hiszem ez a címe. Ezért irtam ennyit eddig e cím előtt, mert gondolkoztam és jól tettem, mert írás közben megjött a név is. Látszik, hogy 49 év felett csak lassan kell, nyugodtan kell csinálni dolgokat és aztán amikor az ember a 65. évét betölti és a nyugdij házhoz jön, akkor újra ki kell rúgni a ház oldalát. De szép is Istenem! Komolyan várom e kort! Szóval visszatérve a filmhez, ebben van egy szőke démon szinésznő, aki azt mondja a filmben, hogy Ő Mastroianni múzsája és nagykanállal éli az élet perzselő boldog perceit, miközben akár apácákkal uzsonnázik, mert nemcsak szép, hanem okos is. Most ilyennek látom Évit.

Nektek is van igazán szívbéli jó barátnőtök, aki őszinte és nyitott és mindig azt mondja amit kell és nem amit hallani szeretnél?

De még valami: Egy könyv: Címe: Egy párizsi lakás

Úristen, csuda jó! Nem tudom leírni a történetét, mert mindenről is szól, de pár szó: két világ – titkok és amit a szem nem lát és nem hisszük, az minden további nélkül benne lehet egy olyan életbe, amelyet most el sem tudunk képzelni a másikról. Skatulyázásról, a megszokottságról, a remény és az önfegyelem a bűvös szavak a könyvben. Letehetetlen!

Egy szösszenet:

“Nagymama mindig azt mondta, a könyvnek célja nem az, hogy megtudjuk hogyan gondolkodnak mások, hanem az, hogy mi megtanuljunk önállóan gondolkodni”

Ölelés (vonzerő)