Drága Olvasó!

Mindenféle érzelmes emberről, tettről, gondolatról írtunk már – persze, ezt örökké lehet megörökíteni, hisz ahogy fejlődünk, úgy változik a fogalmazás is a témával kapcsolatban. Viszont van valami, amire számomra a fény felvillant, hogy egy fontos kellékéről a jóllétünknek eddig írás nem készült. Ez pedig az: ÁGY!

Na nem pajzánkodni szeretnék most, hanem az ágy fontosságát átadni. De igazából nem is adnám át én a saját szavaimmal, mert amit olvastam, annál jobbat írni nem tudok és lopni se szeretném, mert a hölgy megérdemli a méltatást.

Otthon magazin 23/01 számában olvastam Hunya Csilla pszichológus írását, amelynek a címe: Világ közepe! Annyira igaz! Persze, hogy a világ közepe.

Be akartam másolni ide a cikket, de a neten nem találom.

Most rászánom magam és begépelem számotokra:

A világ közepe – irta: Hunya Csilla pszichológus

” A világ legnagyobb részén úgy indul az emberek napja, hogy kikászálódnak az ágyukból. És úgy fejeződik be, hogy lefekszenek ugyanabba az ágyba. De a hálószoba és benne az ágy nemcsak a napjainkat keretezi, hanem az életünket is.

Hagyományosan ágyban foganunk, ágyban születünk és ágyban is halunk meg. A születésnünk és a halálunk között pedig ide vonulunk vissza, ha betegek vagy fáradtak vagyunk. Általában itt szeretjük egymást, itt fogannak a gyerekeink, akiket később gyakran itt szoptatunk. Itt beszélgetünk igazán nagyokat. A külvilág elől rejtve itt történik velünk rengeteg sorsfordító életeseményünk. Az ágy a világ közepe.

Az ágy a tűzhely mellett a legősibb ontológiai bútordarabunk, a fészkünk, az anyaölünk, a burkunk, a kuckónk. Életünk alapkelléke, sőt alapfeltétele, csendes-szerényen ő teszi lehetővé napi aktivitásainkat, hisz ha nem fogadna vissza minket esténként, ha nem biztosítaná és vigyázná olyan rendszeresen és megbízhatóan az álmunkat, egykettőre alkalmatlanná válnánk a feladatainkra. Képzeljünk csak el egy totálisan ágyak nélküli világot! Mennyi idegrenszeri szükségállapot, mennyi kétségbeesett intimhely-keresgélés, mennyi zavar szabadulna el egy csapásra! Tétován bolyonganánk féltett pillantaink és biztonságunk vesztve. Ebből is látszik, ha megpróbálnánk az összes létező pszichológiai problémát szétosztani otthonunk helyiségei és helyei között, messze a hálószoba és az ágy kapná a legtöbbet. Ide költöztetném az alvási zavarokat, a párkapcsolati problémákat, a szorongásos történeteket, a cifra kötődési mintázatokat, a sexuális nehézségeket, satöbbi. És persze ennek megfelelően ide helyezném a napos oldal jelenségeit is, az elégedettségünk, kiegyensúlyozottságunk, belső békénk különböző megnyilvánulásai formáit. A kulcs- vagy inkább a varázsszó az intimitás. Ez az, ami az ágyat és vele együtt a hálószobát belső és kapcsolati békénk őrévé avatja, ami az összefutást igazi találkozássá, a párhuzamos monológokat mély beszélgetéssé, az egymás mellett létezést közös életté, a lapogatást öleléssé, a monotonitást gazdag pillanatok sorává változtatja.

Te szereted az ágyadat? – én szeretem Ird meg kérlek!

Ölelés (Vonzerő)