Van ez a dalszöveg, amely sok tettre választ adhat.

Hiszem, hogy a bolondoké a világ. Na nem a nem normális, buta embereké, hanem a bolondos embereké.

Az életet mindig nagyon komolyan, precízen, összeszedetten, mértékletességgel élni lehet, de okoz e folyamatos örömet?

Kicsit megbolondulni, szabadnak lenni, tenni azt amit a szív sugall, meg merjük e tenni? Á, dehogy! Sokszor nem!

Kalkulál, taktikázik, érdeket képvisel az ember – de valahogy szeretettel lenni elfelejt közben.

Mert mi az, hogy szeretni? – ha felhívom és megkérem valamire? Ha felhívom és elhivom magammal valahová? Érdekből vagy mert vele szeretnék lenni? Azért hívom, mert van autója és el tud vinni A-ból B-be, azért hívom, hogy kényelmes legyen a napom azáltal, hogy Ő fizet? Azért hívom, hogy aztán kitehessem a facebook-ra, hogy voltam valahol és nem is egyedül?

Kérem szépen a korral nem múlik és nem érzem és tapasztalom, hogy csendesülne az elme és nyílna ki a szív és bölcsebbé válna a szépkorú személy. Mintha húszéveseké lenne a világ, amelyben bölcsebb néha az igazi húszéves! A 70-es pedig szárnyra kap és kiskamaszként ugyanazokat az örültségeket teszi meg, amelyet anno félve, most pedig azt gondolja, hogy szabadon lehet. Aki húzza a haját, azt megcsókolja, aki viszi a táskáját abba pedig belerúg.

Miért veszem elő eme kort és veszem távcső alá? Nem akartam, nem is igy ültem le írni, de ahogy a gondolatok cikáznak, úgy mozog a kezem a billentyűn és a szeretni bolondulásig – és a 70 éves szerelem mintha itt összetalálkozna. Mert szép is lehet és értékes is ebben a korban is a szerelem/szeretet. Önzetlen szeretet. A fájdalmunkat, az elmúlt 70 év bajait nem ráterhelni a másikra, hanem csak élvezni a napot, a hegyet, a táncot, a ráncot. De mintha újra tanítani kellene…

Jaj Ti emberek! Szeressetek már! Adakozzatok örömet és adományba gyüjts gesztenyét és vidd be egy óvodába és bölcsödébe. Neked van időd szedni, ők pedig örülnek és csinálnak belőle valami kis emléket.

Adj! – Hiszem, hogy ha adsz, akkor kapsz. Amit adsz azt kapod! Ebben is hiszek, csak nem egy azon pillanatban történik minden. Türelem.

Nem fogok soha többet olyan szöveget ide helyezni, ami neked tetszik, de nekem nem! Nem fogok szeretni, ha a szívem nem tud. Nem fogok kényeztetni senkit a soraimmal, ha el akarom mondani azt a düh érzést, ami valami oknál fogva lefoglalja a gondolataimat

Továbbiakban nem nektek írunk, hanem magunknak! Miért? Mert hiába szeretünk Titeket, akár így láthatatlanban is, sajnos a kényelmes emberi hozzáállás nem működik kellő energiával. El kellett döntenünk, hogy szeretjük magunkat és magunkat fogjuk boldogság-pillanatokkal ellátni vagy várjuk mástól.

Nem várjuk.

Nem fogok bántani és személyesen soha senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Amennyiben szeret a szívem kiabálni fogom a világnak, hogy zöldebb a fű mint tegnap és gyorsabbak a lépteim mint gondoltam. Fricskát mindig is megtartom és az őszinteséget!

Nem hagyom, hogy amennyiben olvasol, akkor ne gondolkozz. Tudom, hogy nem mindig akarsz, de a macska etetése, simogatása nem lehet a napod fénypontja. Férfiak kezdenek szeretni, szívből létezni és a világ felé nyílni, mert érzik, hogy csordultig vannak érzelemmel és a nőknek nem adhatják át. Ezért befelé fordulnak és ilyen típusú olvasmányokat lapoznak, főznek, elmélkednek. Elvonulnak. (mindenhol van kivétel)

Nőként pedig vasladyk és tipró kutyák lépnek elő (kivételek vannak). Annyit istenítettük a nőket, hogy a világbékére is képesek, hogy most meg azt érzem, hogy akár át is taposnak a férfin, mert a nő a mindenség!

Ne küldözgess szívecskéket reggel-este és ezzel le is tudod a baráti kapcsolatot. Ird meg, hogy nem volt kedved felkelni, de akkor beindítod a sütőt, mert jön az unoka és te egy frappáns nagyszülő leszel és adsz ennek a mogorva unokának akkor is egy pogácsát. (ha van jobb ötleted azt tedd )

SZERESSSS!

Az önimádatot dobd el – legyél büszke magadra, húzd ki magad és aztán add tovább! Mutasd meg, milyen szépek a 70 éves emberek, ha emelt fővel és humorral rendelkeznek!

Ha nem megy – ha most visszaszóltál nekem – akkor kérlek ne hátráltass. Mert én adok érdek nélkül – te viszont már seprűn lovagolsz a szomszédba, hogy panaszkodj. Jobb? Miért nem keresztrejtvényt töltesz ki? Miért nem varsz egy ruhát egy szegény sorsú gyereknek? – A butiksor látogatása a húszéves kinézet nem fogja visszaadni a szerelmet a vágyat, a családot a szíved enyhülését. Magadban, magadnak kell először ezt összeraknod, aztán megmutatnod és aztán átadnod.

A világ szebb lesz? – elfogadhatóbb.

Na most megyek és jövök nemsokára, addig pedig minden tiszteletem az Önöké/Tiétek !