Drága Olvasók!

Van egy hely, ami intim, ami a miénk, amit akkor osztunk meg másokkal ha akarjuk, de ennek szentségét, még a gyerekek is tiszteletben tartják. Ez a fürdőszoba. Azért ide csak kopogással kéredzkedünk be, vagy behívnak minket, de úgy mint a nappaliba, nem haladunk át rajta.

Valamiért ez megmaradt egyszemélyes légtérnek. Van aki wc-re is tud ülni más előtt, van aki még a melltartóját sem veszi le itt, ha éppen a férje fogat mos. Mindenkinek van egy véleménye a helyről és egy viselkedési hozzáállása. Nem mondom, hogy szokása, mert ahogy jön egy másik fürdőszobabevándorló, lehet, hogy másképp fogunk viselkedni. Lehet, hogy zárkozóttabbak vagy talán nyitottabbak vagyunk. Van akivel nem zuhanyzunk van akivel szeret az ember zuhany alatt / kádban beszélgetni és megbeszélni a napi dolgokat. Innen az ember nem menekül könnyen, nem pattan ki. Tudja, hogy ha kényes is a helyzet, itt nincs menekvés. Olyan mint meztelenül az ágyban. Az ember pőrén van és le van csupaszítva.

Szerinem jó, ha az ember megtalálja azt aki mellett mer meztelenre vetkőzni, meri magát úgy vállalni, ahogy van és nincs szavakban sem takargatinavalója, vagyis vállalják a megbeszéléseket.

Miért nem a sexuális intimitásról beszélek? Vagy miért nem azt irom, hogy milyen érzés a kádban egy pohár borral egy könnyvvel ázni? Mert nem. Azt akartam elmondani, hogy valakit beengedni az intim szféránkba komoly elhatározás, mert ha egyszer megtörténik az illetővel, akkor már nehezen fogadja el a másik fél, hogy ja az csak egyszer lehetett és már nem szeretném többet. Kicsit bolondnak fog nézni és igaza is lesz

Persze egy jó beszélgetés után mi lesz, azt csak az angyalok tudják és akik ott voltak. De akik ilyenkor egy intim szituációban vannak, remélhetőleg önmagukat adják és nem szerepet játszanak. Persze, bele lehet lépni a tyúkszarba és az nehezen mosható le. Tévedhetünk és még az intimitásban is lehet jó szinész az illető. Kivétel mindig van. Leszek most nagyvonalú és azt mondom, hogy azért az emberiség nagyobb része ilyenkor nem hazudik és olyat látunk meg a másikban, amit lehet, hogy mindig takargat. Na nem arra gondolok olyan eldugott arc, bezárt érzés, amit itt nem lehet sokáig visszatartani.

Van, hogy valaki nagyon a pillanatban van és nem lát az orránál fogva és amikor a homályból magához tér, nagyot

csúszik a padlón, mert félrevezették, de hát istenem, miből tanuljunk és fejlődjünk, ha nem ezen helyzetekből.

Jó fürdést kívánok!

Ölelés (Vonzerő – SZK)