Drága Olvasó!

Foglalkozás – mentalitás

Ennek a két szónak összhatásában való értelmezéséről írnék.

Szerinted a foglalkozás a személy jellemét befolyásolja? Otthon, Veled úgy viselkedik ami jellemző a foglalkozására?

pl.

– Katona – akkor olyan mint egy robot, amit mondanak, azt csinálja.

– Pénzügyi ember – csak akkor teheted, ha van rá keret

– Vállalkozik – állandóan elfoglalt

– Cégvezető – majd én megmondom, hogy lesz

– Raktáros – hagyjatok békén elfáradtam

– szakács – csak úgy jó bármi, ahogy én kitaláltam

– sofőr – “én megtehetem “

Na ezek sarkalatos mondatok a feladatkörökhöz és lehet nem is igazak, de azért mutattam, hogy szemléltessem, hogy egy foglalkozás és a megnyilvánulás hozza e a kettő összhangját magával.

Katona- köztisztségviselő ember – tudja e egyáltalán egy másik – például- vállalkozói létben lévő ember hozzáállásáról bármit is mondani vagy elképzelni annak mindennapjait?

Fontos, hogy erről beszéljünk, mert amíg a munkánk teszi ki a napunk nagy részét, biztos vagyok benne, hogy a megnyilvánulásunkat is nagyban áthatja.

Szerintem:

– katona (rendőr vagy ilyen beöltözős személy) – kontra – vállalkozó = rossz kombó

– takarítónő – kontra – cégvezető = rossz kombó

De megítélhetünk e bárkit a munkája alapján?

Lehet, hogy raktáros és folyamatosan olvas és intelligenciája magasabb mint sok cégvezetőé. De nem akar vállalkozni, szereti a munkáját és jól érzi magát benne. Na de ettől olyan amilyen. Nyugodt, békés, mert nem akar cégvezető lenni.

Cégvezető pedig nem lenne raktáros. Cégvezetők számomra ma már nem rendelkeznek azzal a tudással, ami kellene ahhoz, hogy méltósággal felnézünk rájuk és tisztelettel fogadjuk a mögöttes tartalmat. Csekély százalék, aki ezt felülbírálja.

Az emberek tartanak a rendőröktől, pedig… Emberként…. nem akarok általánosítani.

Találkoztam olyan személlyel, rendőrre, aki úgy káromkodott,mint egy kocsis és a nőkkel tapló. Miért? Mert azt hiszi, hogy megteheti. A nő pedig mondja meg, hogy mit akar. Neki, a rendőrnek mindig megmondják, hogy mit kell tenni, nem akar gondolkozni, a nő mondja meg mit akar. Ő katonás rendbe beáll a sorba és csinálja amit mondanak és esze ágában sincs megkérdőjelezni, hogy helyes vagy biztos vagy miért? Ha kell, akkor kell. Viszont mindent pontosan tudni akar.

És akkor kiakadnak a társkereső oldalak szereplői, hogy miért az első kérdések egyike, hogy “mivel foglalkozol”? – tessék elgondolkozni ezen.

Mi van, ha két nyugdíjas ember találkozik? Talán picit jobb a helyzet, de szerintem a beívódott a mentalitás a bőr alá. Ott is előbújik a személyiségből az életed fő tevékenysége?

Mit gondoltok Olvasók?

Szép hétvégét és kiváncsian várom mit gondoltok a közös kapcsolatban a foglalkozás összhangjáról.

Ölelés (Vonzerő)