2004-ben vállalkoztam először kényszerből. Nem értettem, csak a fizetésemet akartam megkapni. Belebuktam. Azt mondtam, hogy ez a világ nem nekem való. Pedig egyszerűen csak az volt a baj, hogy semmit nem ismertem erről a világról, mert eddig alkalmazottként egyáltalán nem kellett semmi olyannal foglalkoznom, hogy bevétel – kiadás céges oldalról. Eszembe sem jutott, hogy csak haza kellene néznem, hogy a magánéletemben hogyan csinálom.  2015-ben beleszerettem a HR szakmába és a szenvedélyem vitt előre, hogy csinálok egy céget és megmutatom, hogyan is kell ezt a szakmát jól művelni. Imádtam és voltam hullámvasút fázisban is, de mindig azt gondoltam, hogy ez lesz számomra a végállomása a munka világának. Hittem, hogy onnan megyek nyugdíjba. Covid megállított. Egy céget csak akkor tud megdönteni egy válság, covid bármi ami zavart okozhat, ha nincs jó üzleti és pénzügyi terv, tudatosság és ehhez megfelelő türelem. Szenvedélyből ne csinálj céget! Elmentem ezek után megtanulni, hogy mit ronthattam el. Meggyászoltam, mint egy elveszett férjet. Mert a férjem volt a cégem. Aztán rájöttem, hogy megmutatom másoknak, hogyan csinálják, hogy ne hibákat halmozzanak, hanem bevételt és profitot.